1. Fejezet

Sietősre kellet fognom a dogokat, mert ahogy mindig most is késésben voltam iszonyatosan izgulok most előttem a nagy lehetőség, és nem akarom ezt is elszúrni. A találka délelőtt 10re volt megbeszélve hát persze hogy 10 előtt 20 perccel kelek fel…semmire nem maradt időm barna hajam csupa kóc a szemeim karikásak nem csodálom alig aludtam valamit annyira féltem a mai naptól. A fésűt párszor áthúztam a hajamon, aztán egy sapkát húztam rá. Előkotortam egy sima szürke hosszú ujjú vékony felsőt rá egy fekete mellényt és egy farmer gatyát. Miután kirángattam Melodi a labradorom szájából a tornacipőmet bezártam az ajtót és fogtam magamnak egy taxit. Fogmosás helyett bevettem a biztonság kedvéért 3 darab rágót elővettem a táskámból a sminkem és nekiláttam az arcomnak elég veszélyesnek bizonyult amikor a szemceruzával az egyik piros lámpánál majdnem kiszúrtam a szemem. Nem vittem túlzásba a sminkelést egy kis alapozó, szemceruza, spirál és szájfény. Majdnem szívinfarktust kaptam amikor megszólalt a telóm és a kijelzőn a nővérem Lou mosolygós képe nézett vissza rám. Na majd most tuti nem lesz ilyen boldog az 100%. Felvettem a telefont.

-         Szia tudom, hogy most meg akarsz majd ölni és teljesen igazad lesz de…

-         Rachel Geneviéve Teasdale! Tudtam, hogy még erre se vagy képes meg volt adva az időpont, hogy mikor kell itt lenned!

-         Fúj ne máár tudod, hogy utálom ha a középső nevemen szólítasz. És egyébkén még csak 5 percet kések nem tudom mit kapod úgy fel a vizet.

-         Jó tudod mit csak siess.- Azzal letette. Amikor oda értünk gyorsan kifizettem a taxit és rohantam is. A recepción megkérdeztem egy csupa vigyor nőtől, hogy hová is kéne mennem elmagyarázta utána éppen hogy bevágódtam a liftbe. 3. emelet 2. ajtó. Nem kellett sokat keresnem mert Lou ott állt előtte.

-         Na végre Rach.- adott egy puszit és megölelt. – Már megy a megbeszélés kérlek nagyon figyelj oda utána elmagyarázom mit is kell csinálnod majd rendben?

-         Okés. Ők itt vannak már?- kérdeztem.

-         Nem, nincsenek. Na most halkan surranjunk be. – Sikeresen bementünk úgy, hogy senki nem vett minket észre leültünk és csak figyeltem hogy mi lesz a menete ennek az egész cirkusznak. Körülbelül másfél óráig beszélt egy eléggé unszimpatikus férfi, amikor vége volt Lou elmagyarázta, hogy mit hol fogok találni és azt mondta folyamatosan tartjuk majd a kapcsolatot elmondta ,hogy nekem alig lesz majd dolgom maximum csak az hogy vigyázzak az én imádnivaló keresztlánykámra. Lou nem akarta másra bízni a munkáját ezért is kérdezett meg engem és mivel jelenleg egy kávézóban vagyok felszolgáló gondolkodás nélkül beleegyeztem, hogy egy ideig én legyek a One Direction stylistja. Lou és Tom egy időre kettesben akarnak maradni és én ezt maximálisan támogatom mert megérdemlik azt hiszem a Karib szigetekre mennek és addig amíg ők vakációznak én vigyázok Luxra. Amikor már majdnem ott voltunk, hogy mindenki mehet haza akkor láttam meg őket… Liam, Niall, Louis, Zayn és Harry. Egyetlen egyszer beszéltem velük Lux 2. szülinapján azóta elkerültem őket most is azt csináltam volna de Lou oda rángatott hozzájuk. Igaza van nem kerülgethetem őket hiszen velük fogok dolgozni de igazából nincs is semmi bajom velük mert nagyon jó fejek csak az egyikükkel van bajom akinek még a szemébe is alig bírok nézni… Ha visszagondolok, hogy kb. 3 éve még én is a sikoltozó rajongók egyike voltam és, hogy a falam teli volt ragasztgatva a képeikkel már csak mosolygok. Még mindig szeretem őket, de már nem istenítem őket mint akkor. Kicsit lemaradtam amikor Lou oda ment köszönni nekik mindegyikőjük megpuszilta és megölelte a nővéremet.

-         Fiúk emlékeztek még a húgomra Rachelre? – mutatott felém és kalimpált a kezével, hogy menjek közelebb ahogy oda értem oda is rántott maga mellé.

-         Persze – szólalt meg Liam - ott voltál Lux szülinapján, de rengeteget változtál egyre szebb leszel kislány – és ami most következett nagyon meglepett mert Liam oda jött és megölelt. Az arcom gondolom már teljesen vörös lett… remek. De nem tagadom nagyon jól esett mármint nem az, hogy az arcom átvette egy ráknak a színét hanem Liam kedvessége. A többiek szerintem nem ismertek fel de mind mosolygott.

-         Hallottuk, hogy egy időre nem leszel Lou – Louis.

-         Neem! Kell nekem is egy kis kikapcsolódás – nyújtózkodott egyet majd rákacsintott Louisra.

-         És most ki lesz a stylistunk? Remélem találtál valami csini kis csajszit – vigyorgott Zayn – mire Niall oldalba vágta.

-          Zayn!!! Beköplek Perrienek! – nevetett a szöszi.

-         Nyugi van manócska én csak neked akarok keresni valakit te meg már rögtön szaladnál árulkodni az asszonynak? – mondta miközben karjával átfogta Niall nyakát és összekócolta a haját. Erre mindenki elnevette magát. Niall megpróbált kiszabadulni mire nagy nehezen sikerült elkezdte kergetni Zaynt és eltűntek valahova. Rápillantottam Harryre aki a telefonján irogatott valamit. Liam hangjára abbahagytam a bámulását.

-         Ki fog helyettesíteni? – Lou meghuzigálta a hajamat. – Az én drága hugicám Rach – a szemem sarkából láttam, hogy Harry erre felkapta a fejét - Kicsit béna…kicsit lustaa… folyamatosan késik…felelőtlen…

-         Elég lesz Lou!!!! – nevettek – Ha annyira felelőtlennek tartanál nem bíznád rám Luxot.

-         Tudod, hogy csak viccelek. – adott egy puszit az arcomra. – Mindenkinek megfelel a döntésem?

-         Igeeeen!- szólaltak meg egyszerre.

-         Na végre leszereltem Zaynt. – jött vissza vörös arccal Niall.

-         És hol hagytad? – kérdezte Louis.

-         Azt mondta szívnia kell egy kis ’’friss levegőt”. - Na és kiderült ki lesz az új stylist?

-         Igen, én. – mondtam.

-         Király – Niall.