6. Fejezet

Nehogy azt gondolja már, hogy az lesz, amit ő akar. Kiosontam a fürdőszobából és gyorsan a szekrényhez futottam és kivettem belőle egy fehér pánt nélküli csipkés felsőt és egy fekete farmert és elindultam vissza felé. Harry az ágyon ülve mérges tekintettel nézte végig, ahogy besétáltam a fürdőszobába, de nem szólt semmit.

-Raaacheeel siess mááár. - dörömbölt az ajtón Harry. - Már vagy negyed órája bent vagy!

- Harry! Nincs kedvem ehhez az egészhez! - csaptam le a szempilla spirált a mosdókagyló szélére. - Mi lenne, ha nem sietettnél? - kiabáltam ki. Hátra fordultam a kilincsráncigálásra és láttam, hogy kinyílik az ajtó.

- Ez végig nyitva volt? - nézett értetlen arccal Harry. - Na megyünk már? - meg se várta a választ már tolt is kifelé.

Csodák csodájára egyetlen egy rajongó sem várakozott a szálloda előtt így könnyedén el tudtunk menni Harry kocsijáig. Kinyitotta nekem az ajtót. megvárta míg beszállok és becsukta majd átszaladt a másik oldalra, ő is beszállt és elindultunk.

- Nagyon csini vagy. - szólalt meg. Én nem szóltam semmit. - Bár jobban tetszett volna, ha azt veszed fel, amit kiválasztottam neked. - vigyorgott. Még mindig nem néztem rá csak kifelé bámultam az ablakon.

- Egész este nem fogsz hozzám szólni? - kérdezte Harry.

- Hová megyünk? - fordultam felé.

- Egy csendes helyre. - vette le a tekintetét egy pillanatra az útról és rám nézett. Amíg oda nem értünk nem igazán beszélgettünk. A hely, ahova Harry hozott nem volt luxus étterem nem is baj, nagyon szép volt és hangulatos. Egy ablak mellé ültünk le.

- Jó estét kívánok, mit hozhatok önöknek? - jött oda egy csinos szőke hajú pincér lány.

- Szia én szeretnék egy bolognait és egy pohár szénsavas vizet. - egy hatalmas vigyor terült szét az arcán, ahogy a pincér csajra nézett és oda adta neki az étlapot.

- Jézusom mért nem őt hívod el randizni? - motyogtam magamba.

- Mi? - kérdezte Harry.

- Mondom egy gyümölcs levest kérek. - mosolyogtam rájuk.

- Kérnek még valamit? - kérdezte a szöszi. Én csak megráztam a fejem.

- Nem köszönjük. - mondta neki Harry. A pincér lány mosolyogva távozott.

-Látom bejön.- mondtam miközben a terítő szélét piszkáltam.

- Miről beszélsz? - nézett rám furcsán.

- Jaj ne játszd az ártatlant. A pincér csaj. - böktem a fejemmel arra amerre elment. Harry felkönyökölt az asztalra,  kezeivel kitámasztotta a fejét és rám mosolygott.

- Csak nem vagy rá féltékeny?

- De nagyon...- mondtam flegmán.

- Nincs rá okod te sokkal szebb vagy nála. - vette el a kezét az álla alól és kinézett az ablakon majd vissza rám. Az arcomon enyhe pír jelent meg a szavaitól lehajtottam a fejem és megpróbáltam elbújni a hajam mögé. Erre ő felnevetett.

Egy 15 perc múlva már meg is jött a kaja. Harryvel mind a ketten megköszöntük és a pincér lány ismét távozott.

- Akkor... elmondod végre miért utálsz engem ennyire? - kérdezett rá Harry.

- Talán emlékeztetsz engem valakire, aki régen megbántott. - válaszoltam halkan és csak játszottam a levessel.

- Mesélsz róla?

- Nem. - Harry még egy csomót kérdezgetett és volt, amire válaszoltam volt, amire nem.

- Kimegyek a mosdóba, sietek vissza. - állt fel az asztaltól. Végre. Gyorsan felpattantam és elindultam a kijárat felé, ahogy kiértem megcsapott az eső illata. Remek szakad. Nem érdekelt elindultam. Annyira, nehezemre esik vele együtt lenni és neki erről fogalma sincs. Hallottam, hogy utánam kiabál, hátra se néztem csak elkezdtem szaladni az út szélén. Amikor már kezdtem elfáradni, hátra néztem és Harryt sehol nem láttam ezért sétáltam tovább. Az út hál istennek nem volt forgalmas és nagyjából ki volt világítva csak ne esett, volna az eső. Kis idő után meghallottam egy autót, ahogy lassan követ. Nem kellet sokat gondolkodnom rajta ki lehet az de nem álltam meg. Megállt és az ajtót bevágta maga után.

- Rachel ne gyerekeskedj már szállj be a kocsiba, meg fogsz fázni. - szólt közvetlen mögöttem. De én tovább makacskodtam. - Hát jó legyen. - azzal felkapott és a vállára emelt. Teljes erőből ököllel elkezdtem püfölni a vizes hátát.

- Harry azonnal tegyél le!!! - kiabáltam de mintha ott se lettem volna. Amikor a kocsihoz értünk letett én meg egyből neki estem. - Te tiszta hülye vagy nem érted me... - hideg ajkait az enyémre nyomta és megcsókolt. Kezeit szorosan a drekamra szorította, hogy ne tudjak elhúzódni. Még magamat is megleptem azzal, hogy kezemmel lassan megfogtam a tarkóját és vissza csókoltam. Kép